moi azaz a totális csőd szélén álló nő (??) bemutatása

2011 május 31. | Szerző: vavodka87 |

 Erre kapásból az lenne a válaszom ( normál körülmények között ) hogy nem. De mert nem áll fent a veszély, hogy Ági ( nekem csak “anya” ) olvassa a blogomat, ugyanis Ő az internethez nem ért, nyugodt szívvel mondhatnám, hogy engem a szüleim semmire se tanítottak meg. De ez így ebben a formában nem teljesen igaz 🙂 

Megtanítottak arra pl. hogy mindig annak van igaza, aki a leghangosabban beszél. Mindig igyak kávét reggel, de ne gyújtsak rá soha. Tanuljak meg élni ( hahóóóóó, és azt hogy kell, tessék mondani?? ) ne mutassam ki az érzelmeim és főképp szokjak hozzá, hogy nekem soha semmi nem sikerül. 

1987-ben látta meg a napvilágot egy tikkasztó augusztusi napon, este 7körül ( Ági nem teljesen emlékszik rá… Semmi gond. Betudom a pszichés és nem pszichés fájdalmaknak, amiket születésem okozott Neki ) 

Lévén 80-as évek végét írjuk és lévén második gyermekként láttam meg a napvilágot szerény ám borzasztó hangos családomban, nem nehéz kitalálni, hogy születésem egyetlen oka a kölcsön, amiből aztán felépítkeztünk. Ezt egyébként nővérem sokszor fejemhez vágta kiskoromban: Ő a szerelem gyerek, én pedig az otépés. Erre már kiskoromban is az volt a válaszom, hogy ha nem akarja magát az utcán találni, jobb ha le száll rólam, ugyanis nekem köszönheti, hogy fedél van a feje fölött. 

Nővérem és köztem 7 év van, ami lássuk be, elég sok. Ő a tökéletes gyermek: a jó tanuló, jó sportoló, nem csavarog, nem bulizik, sorra leteszi a nyelvvizsgákat, a jogosítványt, a főiskoláit pedánsan elvégzi, ösztöndíjat kap, időben férjhez megy és szül egy gyereket. 

Ellenben én: nem tanultam jól, csavarogtam és habár nyelvvizsgával rendelkezem kettővel ( ok, másfél ) azt se elsőre csináltam meg. Nahát van ilyen- de ha az embert egy tökéletes nővérrel áldotta vagy verte meg a SORS, nem biztos, hogy olyan könnyen tudja magát túl tenni ezen. 

No és a jelenlegi életem?? Két szakos vagyok, mindkettővel végeznem kellett volna már jó rég, de sajnos nem jött össze a dolog. Kilátástalan a helyzetem, nem találok munkát ( pedig keresek ) nem találok célt és egyáltalán semmit! Ezért pattant ki az isteni szikra, hogy felmenjek az okos és egyetlen és imádott nővéremhez Butapestre, hogy akkor kitaláljuk, mi légyen velem. ( Mivel haza nem merek menni, ez az egyetlen megoldás jelenleg ) 

Summa summarum: 1. Nincs diplomám. 2. Nincs állásom. 3. Nincs pasim. 

Bármiféle lélekemelő megoldásnak, tanácsnak, pofonnak örülnék!:) 

( sokat látott és gyakorlott blogolók nézzék el nekem a kezdeti bénázást- még csak most kezdtem el írni, de asszem’ nem lesz itt baj: hamar rákapok az ízére;) )